Főzés

Ha szakácsnak érezném magam, jelenleg úgy van, akkor jól főzöm. Mindenkinek ízlik ami a kezem alól kikerül. Én azonban meg sem tudom kóstolni. Jól néz ki, gusztusos, szépen van tálalva, mégsem tud lecsúszni egy falat sem a torkomon.
Nincs rajta fűszer. Mások szájíze talán nem tapasztalja, de én - sajnos - igen. Ezáltal akármilyen jóízű is az a fogás nem tudom még csak megkóstolni sem. Hiányzik a só, a bors. Nem vagyok képes szeretettel készíteni azt az ételt. Megveszekedhetek, talán már meg is történt, ki tudja?, de akkor sem fogom elérni azt, amit mások igen. Szomorú, hogy ismételten itt tartok. Írtam ezt már tömérdek alkalommal.
Egyszer volt szerencsém olyat főzni, amire tényleg büszke voltam. Mintha nem is én készítettem volna. Olvadt a szájban, omlott a fogak alatt és remekül el lett találva az ízesítés. Félelmetes, hogy azóta nem.
Azt lehet talán gondolni, hogy ez nincs így. De bizony hogy így van. Ha az ember a konyhába megy, lazítani kell, ám határozott mozdulatokkal kell a hozzávalókat vágni és aprítani. Hiába túrom át az egész helységet, akkor sem találok egy csipetnyi sót sem.

És szomorú vagyok, hogy nem
tudok főzni.