Stux és a három nemes nyár

Ücsörögtem egy kicsit efelett a téma felett, hogy miként és hogyan kezdjek a lejegyzésébe, ugyanis az tiszta sor, hogy túl kell tennem magamat ezen. Mindig is problémákat generált bennem a 'miért'-ek okozta turbulencia, azonban ha ez a harmadfokú függvénnyé alakul, akkor teljes a csőd. Az eltelt évek alatt azért ez a 'miért'-ek által okozott problémahalmaz csökkent, helyébe lépett a hátborzongató nyugtalanság, aminek a kérdőszavát még nem tudtam megtalálni.

A harmadfokú egyenleteket nem szerettem gimiben sem. Háromváltozós, bosszantó mondatok, melyekben egyetlen stabilizáció létezik, az X. A jelenlét ennél sokkalta bonyolultabb, semmint a három együtthatót együtt tudjuk kezelni, mi több, egymásból ki tudjuk fejezni.

Így néz ki:



A legnagyobb kitevő volt az, akivel legtöbbet törődtem. Viszont a feketében látható fehéret keresni arra engedhet következtetni, hogy az illető nem lát jól.

A második legnagyobb együtthatóról furcsamód többször is szó esett már, szóval túl sok további nyargalászást a gondolatok közt nem érdemel. A beszélgetés után haloványat léptünk csak előre, így hát megtoldottam a gondolkodási és átkötési fázist egy kis olvasnivalóval. Ennek volt foganatja.

Egy kitérő.

Téged kérdezlek, aki olvas vagy a szemeit futtatja a sorokon, valóban olyan nehéz eltalálni az én határaimat? Hol vagyok, mi vagyok, miért vagyok, miért teszem azt amit? Nekem van elképzelésem, hogy hol,mi,ki és miért ez azonban vákuum a legtöbb esetben.

A legkisebb együttható volt a legkedvesebb, de a legtöbb problémát magával rántó.
"egy stabil kapcsolatba jön egy hurrikán, és felkavar ; olyan ez az egész mint hirtelen jött vihar. felemelt és földhöz csapott."

Mindezt az okfejtést ez a cikk szponzorálta, és ez valamint ez segített életre kelteni.

S hogy a konstans? Jelenleg nincs
- látható a képleten is -,
de remélem nem is lesz!