Szombaton eljutottunk végre odáig, hogy a két rekamiét felvitettük a lakásba. Továbbá fúrtunk és faragtunk. Felkerültek a törölközőtartók, a fogmosópohár, a pipereszekrény valamint az előszobában a fogas és a kötelezően mellérendelt tükör. Utóbbi kettő ferde lett, majd kijavítjuk.
Hazaesve Pestről lefárasztott, nem aludtam ki magamat, habár ez nem szállásadónk - utólag is köszönjük - hibája. Állandó az ezt csináld, azt intézd el, nap végére kellően leeresztek, dolgozni sincs kedvem. Legalább annyit elértem, hogy egy pályázatra leadtam egy prózai művet. Nagyon örülnék, ha kihoznának nyertesnek. Azonban nem hiszem, hogy ez lehetséges. A pénzem vészesen fogy, a teendők csak gyarapszanak, nem látom az egésznek a végét. A távolban ácsorgó nyár nem különösen kecsegtet semmivel, diák nem lévén kiváltképpen. Ötleteim lennének, hogy mennyi fog belőle megvalósulni, halvány ötletem sincs.
Valamint bosszant az az általam generált ostobaság, hogy igyekszem mindenkinek megfelelni, ugyanakkor ezen iparkodásomnak nem túlságosan látom eredményeit. S most, hogy jöttem hazafelé, rájöttem, hogy nem szeretek felnőttnek lenni. Így esett le nálam a húszfillér.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése