2013. október 28., hétfő

Panaszhalma

Gyűlik a szar apró kupacokban az ajtóm elé. Elmaradt kötelességek, kertek alatt osonó elégedetlenkedések, duzzogó és orrot vakaró oktalan percek. Ebéd után dühöngés csak úgy magamnak, miután az ördög szépen elsutyorogta, hogy mi fog hamarosan történni.
So it goes as it did earlier.
S hogy a szar a palacsintában kellőképpen folyós legyen, az álnevemet röpke két nap alatt kétszer rontják el. Egyszer a szerkesztő, másszor pedig egy ismerős, akivel ki tudja hány évet lehúztunk.

Viszont megírom az ezer szót, ha törik, ha szakad.

Nincsenek megjegyzések: