Szinte mint a mesében. Aztán nem, mégsem. Így sem vagyok hangulatilag egy top játékos mostanában s kicsit-kicsit beszélgetéseket játsszatok le a fejemben, amiben az egyik résztvevő mindig én vagyok. Máskor képregénybe csöppenek és puszta ököllel töröm a falat, megreped, de továbbra is áll. Soha sem dől le, akármennyit ütöm, verem.
Az sem segít különösebben, hogy két napig négy fal közt vagyok, sőt az még rosszabbá teszi. Emlékeztet az első szegedi lakásra.
És csak betöröm a falat és betöröm a falat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése