Pasolini-t már emlegettem egynéhányszor a blog keretein belül, ha az úrvacsora idén elmaradt, valahogy mégis szerettem volna adózni az ünnepnek, ezért maradt a Biblia forgatása és a Máté evangéliuma című mozi.
Halvány fogalmakkal felvértezve az olasz rendező előző munkáiról, ez az a film, amelyik annak ellenére, hogy látszódik az egész mise-en-scène-en hogy Olaszországról van szó, mégis a rendező elérte azt, hogy a néző tökéletes bizonyossággal hihesse, hogy az új szövetség megköttetésének idejében járunk. A varázs működik, reprezentációval semmi gond.
Vegyük most a Bibliát egy irodalmi terméknek! Miért is ne tehetnénk? Northrop Frye is így vizsgálódott. Tehát, ha ebből a perspektívából nézzük, akkor a szöveg - jelen esetben szent szövegről van szó - átültetése egyik művészi nyelvből a másikba nem maradéktalanul tökéletes.
Az erőteljesen metaforikus nyelvezettel bíró Könyvek Könyve esetében a rendezőnek latba kellett vetni minden képzelő erejét is, ha koherensé akarja tenni ezt a két órát. A már meglévő költői kifejező eszközökön túl, Pasolini ráerősített Júdás karakterének gonosz voltára. Lsd.: A Biblia Máténak tulajdonítható passzusa nem adja az olvasó tudtára, hogy ki volt az, aki megfeddte azt az asszonyt, aki bekente olajjal Jézus haját. (v.ö.: Mt.26:7-10) A film azonban egyértelműen a vöröshajú bűneinek lajstromára veszi ezt a két mondatot.
Rengeteg tableau-val találkozhatunk a megtekintés folyamán. Ezek többnyire nem megállítják a narrációt, sok esetben előrébb lendítik a történetet. Akadnak társadalmi gesztusok is szép számmal. Elég ha csak azokat a jeleneteket hozom szóba, mikor Jézus a főpapokkal beszél.
"...social gest can be traced even in language itself. A language can be gestual, [...] when it indicates certain attitudes that the speaker adopts towards others: 'If thine eye offend thee, pluck it out*' is more gestual than 'Pluck out the eye that offends thee' because the order of the sentence and the asyndeton (a kötőszó elhagyása) that carries it along refer to a prophetic and vengeful situation." (Barthes, Roland: Diderot, Brecht, Eisenstein.)
*Máté 18:9
Az alapanyag is többször ugrik időben, kihagy részeket. A film próbálja tartani ezt a sjuzet-t, sűrűek a vágások, gyakran olyan érzése támadhat a nézőnek, hogy volna még valami a jelenetből, mégis a kép elsötétedik és következik valami más.
Végül pedig egy kérdés s annak válasza. Miért pont a szinoptikus Máté evangéliuma került megfilmesítésre? A válasz ott rejlik a rendezőben. A puritán külső, a letisztult, szinte tapintható és érezhető jelenetek azok a védjegyek, melyek az olasz rendezőre jellemzőek. Nyilatkozatában így vélekedett erről a választásáról: "János túl misztikus, Márk túlon túl vulgáris, Lukács pedig szentimentális."
Mindazonáltal Máté evangéliuma az egyetlen, amely merev egy kissé a többi evangéliumhoz képest. Megkockáztatom a bigott jelzőt is, habár nem a legszerencsésebb. Ebben szerepel az Úr imája is. (Máté 6:9-13)
Pasolini-nak ebben a filmjében elhallgatnak az emberek. A zene mesél, a szereplők kizárólagosan az evangyéliomból átemelt szövegkönyvet mondják.
Íme egy ateista értelmezése a Bibliáról. Trailer (sajnos színes és angolul beszélnek benne)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése