Péntek délben megnéztem a REÖK-ben a neves francia művész litográfiáit és plakátjait. Hosszasan nem volna értelme a ragozásnak, aki szeretne egy kis csomagolt Moulin Rouget szippantani, némi dekadenciát megpillantani ezeken az alkotásokon, az tegye meg, mert a kiállítás május hatodikáig tekinthető meg.Henri de Toulouse-Lautrec kiállítása kellemes félórát csempészett az életembe, felhívva a figyelmemet arra, hogy a bötűkön kívül az imaginárius elbeszélésben is termékenyek tudunk lenni.
Egy kicsit úgy érzem, hogy belekontárkodom a ceruzával dolgozók anyagába és megjegyzem, hogy a vonalvezetése furcsán hegyes. Úgy értem, ritkán tudtam tetten érni egy gömbölyű formát. Esetlegesen a fülek esetében.
Az imperializmus tobzódásának idején merész vállalkozás, de talán elvárható (?) is, hogy az értelmiség azon rétege, mely műveket készít, nem csak értékel, pellengérre állítsa a fennálló rendszer hibáit, jellegzetességeit. Franciák hosszú arcukról, az angolok keménykalapjukról és állandóan kellékül szolgáló sétapálcájukról, a németek feszes lépéseikről és hátraszegett vállukról ismerhetőek fel.
So I had time to lose.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése