Papírra vetve

Megfoghatatlan érzés, amikor felemelnek a kánonba. Talán ez túlzás, de mégis így éreztem a pillanatot, amikor kinyitottam az októberi Hidat. Ott voltak az egy évvel ezelőtti írásaim nyomtatásban s egy olyan folyóiratban kaptak helyet, ami 1934 óta jogfolytonosan (?) működik.

Már szerda van, jövő keddig szünet van, azonban dolgozom s őrlöm magamat azon, hogy vajon minden zökkenőmentesen fog-e lemenni a végső vizsgákon. Hátra van még 10 oldal a szakdolgozatból, valamint az, hogy tökéletesen gatyába rázzam illetve felkészülés a vizsgákra. Nem arról a háromról beszélek, amik kötelezőek, inkább a záró-, államvizsgákról.