2011. január 30., vasárnap

Játék

Néha nem akarok hinni a fülemnek. Különösen akkor, ha valamelyik apai ágon rokonom van az hallgató zónán belül. Olyanokat mondanak, hogy a hajam égnek áll. Ilyenkor legcélravezetőbb az alkalmi süketség, mert az esetenkénti felháborodás sem elegendő arra, hogy beláttassam a beszélővel, hogy mekkora szamárságot beszél.

Voltaképpen ez is a felháborodás bizonyos formája, kellően XXI. századi. Ennyit a bosszankodásomról.

Úgy képzeltem el az
igazi szerelmet, mint a
művészi tökéllyel ki-
szívott tajtékpipát,
mely hosszas használat-
tól nyeri el valódi
ízét és értékét.
/Rubin Szilárd - Csirkejáték/

Nincsenek megjegyzések: