Agyszőrpödrés

Hétvége kivételesen elmúlt nyomtalanul. Ennek az okát abban látom, hogy távoltartottam magam Fateromtól. A kedvenc jelenetem az, mikor Julcsi üvölt hajnali hét órakkor, hogy 'Anya!', az anyja vissza, hogy 'Ne ordíts, mert András alszik!'. Hiába na, az igyekezetet értékelni illik.

Lezajlott az elsőáldozás. Néhány helyen el-elcsuklott a hangom, mert visszafojtottam a nevetést, de derekasan helytálltam és egy fél hang nem sok, annyi sem csúszott ki a számon.


Hazafele út volt szerfelett mókás. A fél nyolcas buszt úgy döntött, hogy csatlakozik a BKV dolgozókhoz, ezért nem jött. Következésképpen Szabadkán ragadtunk. Végül egy fiatal párral taxiztunk ki Horgosra. A sofőr egy górac volt, ezt most azért emelem külön ki, mert dacára annak, hogy déli származású teljesen korrekt politikai álláspontja volt. - Megjegyzem odaát tegnap voltak választások. - Ez táptalajt adott arra, hogy elregélje a nézőpontját a röpke húszperces út alatt.
Gyorsan átvergődtünk a határon, elkezdtünk stoppolni. Körülbelül öt perc múlva a párnak megállt egy magyar rendszámú autó. Ketten maradtunk. Ekkor fél kilenc lehetett. Több, mint egy óra ácsorgás után azt határoztuk el, hogy most már átmegyünk a buszmegállóba, ahonnan tízórakor indult a busz Szegedre. - A stoppolás történetben pedig az a tanulság, hogy ha járatlan vagy, pláne hogyha még szerbnek néznek, ne menj ki, mert megtapasztalhatod a "Born to lose, live to lose!" nevű spanyolviasz örökbecsűt. - Elcsíptük az utolsó buszt hazafelé és fél éjfélre itthon voltunk. Amúgy nem is az a probléma, hogy elmaradtunk, hanem az fárasztott ki, hogy előtte annyi mindennel elszórakoztunk.

Drop your panties Sir Williams, I cannot wait till lunchtime!