Salo, Szodoma 120 napja

Pasolini utolsó filmje. Úgy érzem néha, hogy ha művelt akarok lenni vagy annak tűnni, akkor ilyesmiket is be kell iktatnom a tanulmányaim közé. Szodoma 120 napja. Szodoma város neve a Bibliába lehet többeknek ismerős, ahol a lakók egymással -szexuális hovatartozásra való tekintet nélkül- fajtalankodtak egymással. Más forrás szerint: " A Talmud szerint Szodoma bűne a könyörület hiánya volt. Egy arra tévedt beteg koldust hagytak volna éhen veszni. Amikor egy kislány megsajnálta szegényt, és élelmet adott neki, a gyermeket is kegyetlenül meggyilkolták. Testét mézzel kenték be, s egy fához kötötték, hogy a méhek halálra csípjék."

Dióhéjban tehát annyi, hogy bármilyen világnézeti szempontból is nézzük a tevékenységüket egyértelműen elítélendő dolgokat műveltek.

A film megnézése előtt biztos voltam benne, hogy egy fasizmussal foglalkozó mozgóképet fogok látni, amolyan "fúj-fúj cúnya fasiszták, mit műveltek az ártatlanokkal" nézőpont jegyében. Az egész előtt Gausz András előadását hallgatuk meg, aki mind a rendezőről, mind a filmről bőséges információkkal, tudnivalókkal látott el bennünket. Ilyenkor döbbenek rá, hogy a filozófiának milyen mondjuk úgy hétköznapi felhasználási módjai lehetnek. Egyfajta rálátást kölcsönöz az embernek, ami által kevésbé vágható át a palánkon, hogy ilyen fordulattal éljek.
Pasolini stílusára jellemző a metaforikus szemléletmód, ami gyakran párosul az olaszokra jellemző vallásos színezettel. - Ezzel a mondatommal rendesen általánosítottam, de mindegy. -
Ahogy előadónk ecsetelte kettő filmen - A csavargó, Mamma Roma - a stilisztikai jegyeket, annál világosabbá vált számomra, hogy ez a film nem a fasizmust állítja középpontba, sőt!
Másfél órányi elmerült beszélgetés után hozzáláttunk.

Kicsit a háttérről. Pasolini Sade márki és Dante segítségével alkotta meg a forgatókönyvet. Előbbitől az ötletet, utóbbitól a hármas felosztást. (Rögeszmék köre, Szar köre, Vér köre) -> (Pokol, Purgatórium, Paradicsom) Igaz ugyan, hogy a rendező csak és kizárólag a Pokolban dolgozik, de az Isteni Színjátékból tudjuk, hogy ott a bűnösök is többféle módon voltak osztályozva.

Sajnos nem tudtuk egyszerre végignézni, de ma be tudjuk fejezni, így lesz teljes a mű. Miután az első adagon túlestünk, gondolkodva ám megrökönyödéstől mentesen baktattunk lefelé a lépcsőn. Nem láttam a művészi mivoltot az egész perverz gusztustalankodások közepette. Egy egyszerű perverzió disznólkodásnak tetszett az egész.

Este azonban, ahogy elkezdtem emészteni a látottakat, döbbentem rá, hogy ez miért is mérföldkő a filmtörténetben. A mai kor ember nem rökönyödik meg, ha melegeket lát, maximum elfordítja a fejét. Fekália és húgy hasznosításáról örömszerzési szinten szintén nem most először hallottam. Manapság törvények védik a melegeket, a perverziókért majdnem kitüntetés jár eltiprásért, bégetésért, árulásért nemkülönben.

Ez a mű előkészítette, bemutatta, előrevetítette a jelenkor illetve a közeli jövő irányvonalát. Mi is, mindannyian jókedvűen, tiltakozás nélkül, néha már kétmarokra zabáljuk a szart. Az ellenállás egy fikarcnyi szikrája sem mutatkozik bennünk. Tobzódunk magunkban, személyiségnek képzeljük magunkat, holott nem vagyunk azok. (Legalábbis filozófiai értelemben nem. - Ezt az előadó mondta és ha utána gondolok, akkor látok benne logikát.)

Hihetetlen látni, hogy mennyire pontosan látta a rendező a jelent.

Két nap kihagyás után végre feltehettük az i-re a pontot. Utolsó húsz perc maradt csak le, az a végső stádium, ami lezárja vagy legalábbis a filmben véget vet a kegyetlenkedéseknek, ám az élet megy tovább. Sor került csonkításra, kopasztásra mindezek a bánásmódok zongora- illetve klasszikus zenei kíséret mellett szólalnak meg. A rendező a legbrutálisabb jeleneteknél egészen kicsi nézőpontot enged csak láttatni - lévén, hogy egy színházi látcsőn keresztül figyeljük az eseményeket az udvaron -. Szóba kerülhet, kerül a hatalom szerepe ebben a filmben. Az utolsó képkockáknál domborodik ki a romlottság súlyossága illetve a lehetőségekkel való visszaélések -amennyi a film lehetőségeihez adott volt- teljes tárháza. Megszabadítanak a lehetőségtől, hogy sokasodjunk - gyertya felé a hímvesszőt -, szex után akasztanak. A leggyalázatosabb tett mind közül talán az, amikor megfosztják az egyik fiút attól, ami az egyik alappillére annak, hogy ember legyen valaki. Kivágják a nyelvét. Jelen pillanatban nyelv nélkül elvesztél.

Konklúzió?

Talán annyi, hogy ha lehetőséged van, akkor nézd meg ezt a Pasolini filmet, mert egyrészt mérföldkő, másrészt talán kizökkensz - akár egy pillanatra is - a kényelmességből és ráeszmélsz dolgokra.