Kétlem, hogy én volnék az egyetlen ember, aki igyekszik nem görbe lenni és próbálja magát tartani valamilyen elképzelésekhez, neadjég elvekhez. Azt hiszem a bizalmat meglehetősen körültekintően kell kezelni, mert olykor elég egy széllökés és megbolydul, felborul a rendszer. Történt már hasonló jellegű kezdeményezés, hogy elkezdték vakarászni a felszínt, aztán egy idő után elkopott a körmük.
Bizalom ára magas, nagyon magas. Kiváltképpen nálam. Ez társítva némi üldözési mániával pedig egyenesen elérhetetlen magasságokba helyezi az egész kócerájt, amit bizalomnak hívunk. Mindezek ellenére vannak olyan emberek, akik közel állnak hozzám, de azt semmiképpen sem úgy érték el vagy érdemelték ki, hogy erőszakoskodtak, fontoskodtak, bizonyítgattak. Az ilyen jellegű igyekezetek nálam süket fülekre találnak. Hogy is gondolhatja bárki is, hogy nem így teszek?!
Nem is kell keményen dolgozni az egészhez, hogy sikerüljön. Pusztán hagyni kell az egészet, hogy úgy menjen, ahogy az mindkét félnek kényelmes.Erőlködtél, hogy valahol megbízok benned. Én inkább úgy látom, hogy rád fanyarodom, mert máshoz nem tudok alkalmanként fordulni, amikor éppenséggel szükség lenne rá. Ha másokkal többet tudnék kommunikálni, akkor valószínűleg ez a gyenge lábakon ágaskodó tákolmány összeomlana, mint egy kártyavár.
Az különösen dühít, amikor szó szerint visszakerülnek az információk hozzám, egy másik embertől. De hogy a szentségit?! Úgy, ahogyan történt ez a kettős kémeknél. Egy helyen figyel, másik helyen szóra nyitja a száját. Én négylábú jószág!
Rejtőnek újfent igaza volt: Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése