Véletlenszerűen történhetnek olyan események, amelyek nincsenek ínyére a benne résztvevőknek. Van nekem egy félismerősöm, aki - meglátásom szerint - engem vásáros mutatványosnak néz. Lány, 18 éves, helyes, erkölcstelen és borissza. Irigy volnék a fiatalságára, a szabadságára, a valakihez tartozására? Lehetséges. Sőt, kimerném jelenteni, hogy némi igazságalapja is van.
Viszont a fentebb említett meglátása miatt irritál. Szó szerint! Meg kellene tanulnom (még egy dolog, ami már régóta esedékes), hogy tűrtőztessem és moderáljam magamat, ha ilyen szellemi huppanókkal hoz össze a jósors.
Más. Vége van a nyárnak. Véglegesen. Ezt abból a tényből is meg lehet állapítani, hogy a naptár szeptembert mutat. Azonban a minap ahogy baktattam hazafelé egy makkra léptem rá. Eszembe is jutott rögtön, hogy nemsokára beérik a gesztenye és beköszöntenek az ablakon a gesztenyesütögetők. Ilyenkor mindenki temetőbe jár, más alkalom hiányában, Halottak napja idején. Kijőve a temetőből legtöbbször magukhoz vesznek egy tölcsérnyi frissen sütött gesztenyét, hogy a hideg széltől elgémberedett tagjaikat átmelegítsék vele. Talán ezért is szoktam kedvelni az őszt, mert egyik kedvenc eledeleim egyike a sült gesztenye. Kár, hogy ritkán jutok csak hozzá.
Másrészt pedig az a tény is igazolja a napsütés végét, hogy új szokásokat elkerülve ismét elővettem a régieket. Zsebredugott kézzel járok-kelek az emberek között, mintha zavarnának. Pesszimizmusom is elő-előcsillan, habár eddig még vészesen nagy méreteket nem öltött. Lassan fel-felszakadoznak az élet foltozott zsákjáról a foltok.
Egyszer koldusbotra jutok a könyvek miatt!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése