Lassan ereszkedem alá a hegyről. Néha az a meglátásom, hogy vannak dolgok, amiket mézzel kell bekennem, hogy egyáltalán törődjek velük vagy észrevegyem őket. Felütötte fejét a 'tudom-is-én' hangulat. Hullámzik, a legénység már rég tengeri beteg, a víz nem adja fel. Sohsem adja fel. Nem az a típus.
Nem megyünk hétfőn a Mozaik kiadóhoz. Szólt az Öreg, hogy előfordulhat ez az eshetőség is, nem túl kecsegtető kilátás. Nem sok kedvem van tovább pakolgatni a régi folyóiratokat, talán a következő héten.
Folyton panaszkodik. Nem hajlandó tudomást venni arról a tényről, hogy másnak sem fenékig tejfel a meglét, hát még a jólét. Apránként észre fogja magát venni, de addig még sokszor fog észbekapni s rosszul lenni a legénység.
Végezetül néhány fotó:
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése