Sántulj!

Fáradtság lassan úrrá lesz rajtam. Eddig a ráérős egyetemisták habkönnyű életét éltem s lassacskán kezdek eszmélni, hogy eljött a változás ideje. Pörgés, sürgés és forgás, meglepődés mások részéről, hogy tudok olvasni (itt egy erős túlzás!). Azonban megköszönném annak a postán dolgozó hölgynek a mai mosolyt, amit felém lövelt amikor a csekket fizettem be.
Nemrégen hallottam olyan panaszosokat, akik azt sérelmezték, hogy a ma dolgozója keveset mosolyog és szemlátomást nem élvezi a munkáját. Jah kérem, ki élvezne egy olyan munkát, ami megfelel a lélek vágóhídjának és bemenetel után nem tudsz onnan kifordulni. Ez a görgetés tegnap jutott eszembe, mikor is a Bociban üldögéltünk odalenn. Orwell-i állapotok még nem uralkodtak el, de kétlem, hogyha az ÁNTSZ szögre akasztaná a csekkfüzetét, akkor nem köszöntene ránk ismét az az időszak.
Elkezdtem a háttérben ügyködni a Garaboncziásban. Egyelőre Kósáékat tudtuk benyomni a fellépők közé, aminek örülök. Egyrészt, mert kimozdulnak Szarvasról, másrészt, ügyesen játszanak, harmadrészt, pedig sok-sok ismerős lesz ezáltal.