Magabiztos vagyok, mint a kérdőjel a felkiáltójel után

Megint igazam lett. Nem számít. Bűntudatom van. Arasznyival rosszabb, mintha nem lenne, mert így legalább tudom, hogy nem veszett el bennem teljesen minden. Hazafelé a buszon bambultam ki az ablakon a fekete éjszakába s megállapítottam, hogy a szememből árad a magány, a kétségbeesettség s a nyugtalanság. Erre a rózsára is jól rátiprunk.

****************************

- Kaphatok vörösbort? - rebegte.
- Nem. - válaszolta a bíró foghegyről.
- És fehéret? - kérdezte továbbra is mohón.
- Maga lüke! Nem jár magának semmiféle bor. Miből következtette ki, hogy bármiféle juttatás is jut magának?!

****************************

- Helyes srác. - jelentette ki.
Helyes srác, visszhangzott az elméjében. Rá még soha, senki nem mondta, hogy helyes srác. Talán nem változna semmi, talán a világ is megváltozna...

****************************

- Ne adjon nekem fekete cipőbokszot maga elfuserált majom! - pirított rá a másikra.
- Bocsánat, azonnal szétnézek van-e másik.
Elsurrant, kisvártatva megjelent a kezében egy másikkal.
- Színtelennel kenjem be a barna cipőt? Nem lesz annak baja?
- Már miért lenne? Próbálja csak meg, szépen oszlassa el a felszínen, hogy aztán mélyen bele tudjon ivódni a bőrbe!