2008. október 16., csütörtök

Elefántcsont

A héten éreztem igazán, hogy a csontjaim átalakulnak elefántcsonttá. Idegesítővé, mi több bosszantóvá vált a démosz. Eleddig sohsem használtam ezt a kifejezést általánosságban, de az az érzésem, hogy egyre többet fogom. Néhány - számomra érhetetlen - incidens váltotta ki ezt.

Hétfő kora délután baktatok hazafelé a Tömörkény előtt. Néhány suhanc üldögél a padon, egy előttük ácsorog főnök módjára. Elhaladok mellettük, fönök böffent egy hangosat és egészségeset majd utánam szól, hogy valami probléma van?

Másnap. A Szentháromság utcában már régóta felszedték a járdát a gimnázium felőli oldalon. Ettől függetlenül a gyalogosok használják. Lépegetek, srác és barátnője megáll a még nem felszedett járda határán, megvárják míg odaérek, azt mondja a fiú: Köszönjük szépen!

Azt hiszem tényleg én lettem a hülye és nem tudok mit kezdeni az idegenek - számomra hülye - megnyilvánulásaival.

Nincsenek megjegyzések: