Egyszer már górcső alá vettem ezt a sorozatot, itt lehet elolvasni az első benyomásaimat.Annyit ezúttal nem szándékozom írni, mint ott, inkább csak a lényegre szorítkoznék. A Halottnak a csók beleesett a forgatókönyvírók sztrájkjának periódusába, ennek rendje és módja szerint a második kör már eléggé heterogén lett, ami a színvonalat illeti.
Az első lényeges változás, hogy hőseink kimozdulnak az Emerson Cod-Halottasház-Pie Hole szentháromságból és világot látnak. Kezdetnek említhetnők Olive kolostorba vonulását /Nunnery angolul, so say hello to Mr. Shakespeare/. Anélkül, hogy spoilerezést követnék el, előadom, hogy szőke szereplőnk két titokkal vonul a magas hegyek közé. Továbbá érdekes az, hogy ez a nyelvi kettősség is megjelenik, ha éppenséggel nagyon vaskalaposan nézzük a történetet.
Nem tudom felidézni, hogy szerepeltek-e az első évadban népmeséből átemelt elemek, azonban itt felbukkannak. Undorítóak a halálnemek. Morbid ellentétet képeznek a sorozat atmoszférájával. Akad egy visszatérő karakter is, ami szintén üde meglepetés volt.
Summa summárum
Még mindig úgy hiszem, hogy egy felettébb szórakoztató sorozat a Pushing Daisies, dacára annak, hogy a befejező tizenharmadik epizód után, az emberben temérdek kérdőjel marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése