Mert már a túlélésre...

játszom, nem pedig arra, hogy jól érezzem magamat. Eddig is észben tartottam, hogy előfordulhat ez a verzió is, de úgy gondoltam, hogy ez a 'worst-case-scenario'. És mondhatjuk, hogy shit happens.

A részletek valóban 'kurva-mindegy'-ek. A mai este konlúziója, hogy nem érdemes beszélni, nem érdemes megfogalmazni, hogy mi van, mert nem értik. Nem fogják fel, hogy az alkalmazásról ne is beszéljek. Bagatell dolgoknak tűnnek, nem azok.

Komolyan azt gondolja akárki is, hogy én feleslegesen nyitom ki a számat és adok 'használati-utasítást' magamhoz. Itt tartok sajnos. "Ha ezt mondod, ezt reagálom, ezért és azért."

Én sajnos még elhiszem, hogy a szavaknak hatalma van, ha kimondok valamit, annak van/lesz foganatja, nem a légüres teret terítem tele széndioxiddal.

Fájdalmas azt látnom, hogy messze nincs így. Fájdalmas vajon a másiknak, hogy nem érti azt, amiről beszélek? Talán. Számomra azonban mégannyira fájó, hogy nem értenek engem. Igen, most húzható még egy rovátka, hogy 'Forest-előadta-a-nagymonológját', de talán el kellene gondolkodnom, hogy ismételten bennem van a hiba.
Én okozok fájdalmat neked? Szerinted engem mennyire tölt el fájdalommal, hogy nem tudsz engem megérteni? Hogy a kezedbe adom a megoldást, de végig kell néznem, ahogy szerencsétlenkedsz, sőt még asszisztálnom is kellene, mert ha nem, hát én vagyok az a gyökér, amit most emelt ki az ásó a földből.

És azért nem nézek a szemedbe, hogy
ne vedd észre az
árvaság szellemét az enyémben.

A Bin-Jipnek köszönöm a felejthetetlen koncertélményt.