2009. december 11., péntek

Didergő király a homokviharban

Alapvetően igyekszek számításba venni minden lehetséges fejleményt, sőt, amit most nagyjából elhadarok arra is számítottam, igaz az időzítés is ezúttal is hagy némi kívánnivalót maga után. Tisztában voltam azzal, hogy előbb-utóbb visszaköszön a múlt.

Nem vagyok egy olyan vérszomjas ember, hogy ne lehessen velem beszélni.

Nem zártam el semmilyen információcsapot.

Az igazi problémák ott kezdődnek, amikor másnapos vagy tőlük. Ezzel feküdtem, ezzel keltem. Mondta, tizet egyből ugrott a vérnyomásom. Próbáltam higgadt maradni, nem ment. Szinte már kiabáltam, amit lehet meg is tettem volna, ha nincsenek körülöttünk emberek s az utcán csak ketten ácsorgunk. Nem akartam ordítozni.

Hajlandóságom van, hogy beszéljek vele, vannak körülmények, amiket csak ő tud megvilágítani.

Eli, Eli! Lama sabaktani?

Nincsenek megjegyzések: