Tabu

Nem igazán tudok visszaemlékezni, hogy valaha is tabuként kezeltem volna egy szót. Azonban ehhez is elértem. Ahogy csütörtök este beszéltünk, felelevenedett előttem, hogy eképpen kezeltem ezt az egy szót. De már nyáron is egy beszélgetésben. Teljesen oda nem illő szót használtam, holott tudtam az volna a megfelelő, hogy azt ne mondjam, norma.

Nem kell visszaolvasnom a nyár elejétől felvitt bejegyzéseimet, hogy tudjam, ritka volt az olyan, amelyik mentes volt felemlegetéstől. Akár burkolt formában, akár egészen nyíltan.

Előzőleg meg voltam győződve arról, hogy amit én neveztem el először afelett van hatalmam. Bármikor visszavehetem, elvégre az én szüleményem volt, én találtam ki. Amint a kötél elszakadt, a szó értelmét veszti, hisz' azt volt hivatott jelezni, hogy közöttünk kapcsolat áll fenn. De már efeletti ellenőrzésem létjogosultságában is kételkedem. Vajon annak is van hatalma az adományozott név felett, aki kapta vagy csak annak aki adományozta?

Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
/Weöres Sándor/